Cím: H-3300 Eger, Eszterházy tér 1.; Postacím: 3301 Eger, Pf.: 43.; Tel.: +36 36 / 520 400

Pro Scientia Aranyérem-díjat kapott az EKF-es hallgató

Utolsó módosítás: 2015. július 06.

Páratlan sikert könyvelhet el magának az Eszterházy Károly Főiskola közössége. A Pro Scientia Aranyérem Odaítélő Bizottsága Gregus Tamás magas színvonalon folytatott tudományos diákköri tevékenységét és hallgatói összteljesítményét Pro Scientia Aranyérem-díjjal ismerte el.

Az idén januárban informatikatanár szakon diplomát szerzett EKF-es hallgató három alkalommal jutott be dolgozatával az OTDK Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai Szekciójába Az országos megmérettetésen először 2011-ben sikerült tapasztalatokat szereznie, majd ezt követően 2013-ban - Magyar Péterrel közösen – egy oktatási célú mobil robot fejlesztéséért érdemelték ki az 1. díjat. Az idei XXXII. OTDK-ra benyújtott pàlyamunkàt négy hallgató állította össze: Almàdi Csaba, Almàdi Péter, Gregus Tamàs és Tajti Tamàs. A „Kommunikáció ès tudàsközvetítés tàmogatàsa informatikai eszközökkel egy akadàlyokkal teli vilàgban" címû dolgozat ismét nagy elismerést váltott ki a bírálókból, amit az is jelzett, hogy a Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai Szekció főzsűrije tovább juttatta őket a Prezentációs Díj elnyerésére, az MTA-n megrendezett konferenciára.

A Pro Scientia Aranyèrem-díjjal kitüntetett hallgató tudományos tevékenységét minden alkalommal Dr. Geda Gàbor főiskolai docens, az EKF Matematikai ès Informatikai Intèzetének oktatója segítette.
Tanàr urat ès Gregus Tamàst a kutatàsról, a csapatmunkàról, és az orszàgosan is nagy elismerèsnek szàmító Pro Scientia Aranyéremről kérdeztük.

PO kérdés: Emlékezete szerint mikor és hogyan vetődött fel a díjnyertes kutatás témája?

Dr. Geda Gábor: Az OTDK minden páratlan év tavaszán kerül megrendezésre. Az ezen való részvételre a két egymást követő országos forduló közötti időszak valamely intézményi rendezvényén szerezhetnek jogot a hallgatók, amire általában félévente van lehetőségük. Ugyanakkor a szabályok azt is előírják, hogy az intézményi forduló idején a pályázóknak még hallgatói jogviszonnyal kell rendelkezniük. Tehát, lényegében a választott téma kidolgozásának be kell fejeződnie az országos fordulót megelőző év novemberéig, vagy annak a félévnek a közepéig, amikor még a pályázónak aktív a hallgatói jogviszonya. A cél természetesen minden esetben az, hogy a lehető legtöbb idő jusson a munkára.
A mi esetünkben nagyon kedvező volt a helyzet, hiszen a csapat két tagja pont a téli vizsgaidőszakban végzett, és lényegében a téma is körvonalazódott 2013 tavaszára, a XXXI. OTDK-t követően. Tamás ugyanis már korábban elkezdett foglalkozni azzal a kesztyűvel, ami végül a dolgozat egyik alapjául szolgált. A kiindulópont tehát adott volt, de emlékszem, hogy a téma pontosítása egy hosszabb folyamat eredményeként állt elő. Több héten keresztül, egy-egy délután összejött a csapat és nagyon sokat beszélgettünk. Így aztán nem csak a cél formálódott bennünk, hanem az odavezető útról is kialakultak az elképzeléseink. Ezek a beszélgetések abban is sokat segítettek, hogy összeszokjon a csapat, közelebb kerüljünk egymáshoz, mert azt gondolom, hogy ez is egy igen fontos feltétele a sikeres munkának.

PO kérdés: Rögtön adott volt a 4 fős csapat személyi összetétele, vagy menet közben alakult így?

Dr. Geda Gábor: Tamás személye lényegében már az első pillanatot megelőzően adott volt. Mindketten tudtuk, hogy ő már menthetetlenül „megfertőződött" és egy új témával fogja folytatni a TDK-kutatásait. Ugyanakkor az előző siker azt is egyértelművé tette a számunkra, hogy a választott témát eredményesebben lehet kifejteni, ha többen dolgoznak rajta. Szerencsére arra sem kellett sokáig várni, hogy ez a csapat is létrejöjjön.

PO kérdés: Témavezetőként mennyiben más egy csoportnak a kutatói tevékenységét koordinálni, mint mondjuk egy egyszemélyben lefolytatott vizsgálatot?

Dr. Geda Gábor: Tréfásan azt mondhatnánk, hogy eredményesebb. Ezt támasztja alá az is, hogy mostanáig három alkalommal voltam témavezetője olyan csapatnak, amelynek munkáját OTDK első díjjal ismerték el. Biztosan vannak olyan tudományterületek, témák, ahol egyedül is komoly eredményeket lehet elérni, a mi esetünkben úgy tűnik, hogy ez vált be. Bár ha úgy vesszük, a TDK-munka akkor is csapatban folyik, ha a hallgató és témavezetője dolgozik együtt. Sőt, az országos fordulókon egyre gyakrabban hallhatunk olyan előadásokat, amelyben egy-egy hallgató arról számol be, hogy miként oldották meg valamely nagyobb kutatási projekt egy kisebb részproblémáját. Természetesen, ilyen esetekben az egyes részeredmények nem egymástól függetlenül jönnek létre.

PO kérdés: Témavezetőként milyen módon tudta leginkább segíteni a hallgatók munkáját? A kutatás mely fázisában igényelték leginkább az oktatói figyelmet?

Dr. Geda Gábor: Ahogy korábban említettem, az első időszak meglehetősen sok beszélgetéssel telt. Erre azért volt szükség, mert viszonylag gyorsan kellett azt elérni, hogy a feladat minél pontosabban körvonalazódjék. Szükség volt arra, hogy reális célokat tűzzünk ki. Ennek érdekében néha kicsit vissza kellett fogni a csapat fantáziájának szárnyalását.
A téma pontosítása után, amikor már a tényleges munka folyt, Tamás – korábbi tapasztalatainak köszönhetően – nagyon jól kézben tartotta dolgokat, és felügyelte a részleteket. A felkészülés utolsó szakaszában, a dolgozat végleges formába hozásakor, a prezentációkra való felkészülésben ismét több feladatom adódott.

PO kérdés: Egy csapatmunka esetében fontos a tevékenységek ideális megosztása. Ki döntött ezekről, és jellemzően ki és milyen feladatokat fedett le a pályamunka összeállításában?

Dr. Geda Gábor: A téma pontosítása után lényegében ez is adott volt, hiszen a kesztyű egyértelműen Tamáshoz tarozott, a látássérülteket segítő alkalmazás fejlesztésében pedig Csaba és Péter hitelességét nem lehet megkérdőjelezni. Ugyanakkor természetesen teljes értékű fejlesztői munkát tudtak végezni.

PO kérdés: Hogyan foglalná össze a XXXII. OTDK-ra benyújtott dolgozat főbb eredményeit?

Dr. Geda Gábor: Ennek a munkának számos eredménye van. Közöttük olyanok is, amelyeknek a pozitív hatását esetleg ma még nem is látjuk pontosan. Ennél fogva a felsorolás sem lehet teljes. Az elsődleges, legfontosabb eredménynek én azt tartom, ami magának az OTDK-mozgalomnak is a célja. Elindítani tehetséges fiatalokat egy olyan úton, amit ha kitartóan követnek, akkor sikeres kutatókká válhatnak. Ez azt jelenti, hogy a kétségkívül keletkező tudományos eredmények elé helyezem azokat az emberi értékeket, amelyekkel mindannyian gazdagodtunk. Ezek nélkül ugyanis nem beszélhetnénk azokról a kézzelfogható eredményekről, amelyek csupán jelzik ezeket az értékeket. OTDK első díjjal, Prezentációs Díj Versenyre való jelöléssel, Pro Scientia Aranyéremmel megjelölve azokat, hogy a témát kevéssé ismerők szemei előtt se maradjanak rejtve mindazok az eredmények, amelyeket hallgatóink elértek.

PO kérdés: A dolgozat és a választott témáról összeállított prezentáció több esetben is odakerült a szakmai bírálók elé, akik minden esetben nagy elismeréssel szóltak a benyújtott munkáról. Összességèben a pályamunkával kapcsolatban milyen meglátásaik voltak a szakértőknek?

Dr. Geda Gábor: Azt gondolom, hogy a siker mindig sok-sok, kisebb-nagyobb pozitív összetevő eredőjeként jöhet létre. Ha ezek egyértelműen egy irányba, a siker irányába mutatnak, akkor valóban nem maradhat el az eredmény. Úgy vélem, hogy az értékelés során felismerték azt a koncepciót, amely mentén megvalósult ez a dolgozat, látták annak aktualitását és hitelességét. Nem utolsó sorban azt gondolom, hogy átérezték azt a szándékot az egész munka mögött, aminek minden kutatásban ott kell, vagy kellene lennie, hogy szeretnénk jobbá tenni ezt a világot, vagy legalább annak azt a kis részletét, amivel még elbírunk.

Eredményhirdetés a XXXII. OTDK-verseny Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai Szekciójában, Sárospatakon
Fotó: Dr. Geda Gábor

PO kérdés: Ön szerint miben rejlik a díjnyertes kutatás erőssége, és különlegessége?

Dr. Geda Gábor: Röviden talán úgy tudnám összefoglalni, hogy egy valóban előremutató elképzelést sikerült úgy kidolgozniuk a fiúknak, hogy annak kézzelfogható eredménye is van.

PO kérdés: A hallgatói kutató-team egyik tagjával, Gregus Tamással több éves oktatói-hallgatói kapcsolatban áll, hiszen első diplomáját – programtervező informatikus szakon – és informatikatanár szakos képesítését is az EKF-en szerezte. Milyen személyes tapasztalatokra tett szert vele kapcsolatban?

Dr. Geda Gábor: Valószínűleg sokan egyetértenek azzal, hogy nincs két egyforma emberi kapcsolat, sőt két ember egymáshoz való viszonya is változásokon megy át. Az „oktatói-hallgatói kapcsolat" is csak egy kategória, de ezen belül (és természetesen a kategóriák között) is folytonos az átmenet.
Tamás már az első időszakban kitűnt szorgalmával és páratlan érdeklődésével. Vele kapcsolatban nem lehet arról beszélni, hogy közöttünk az a bizonyos jó oktatói-hallgatói kapcsolat sokáig tartott volna. Nagyon hamar olyan szakmai elemekkel gazdagodott, amelyek miatt föltétlen túlmutatott azon. Mára pedig, azt gondolom, hogy – pontosan az együtt végzett munka okán – számos további emberi érték jelent meg benne.

PO kérdés: Ön szerint milyen jövőbeli lehetőségei vannak Gregus Tamásnak?

Dr. Geda Gábor: Véleményem szerint Tamásban együtt van minden, ami ahhoz szükséges, hogy valóban sikeres legyen. Ez szerencsés arányú elegye a tehetségnek, a szorgalomnak, az új dolgok iránti nyitottságnak és kíváncsiságnak, valamint mindez kellő, jó értelemben vett, a téma és a társak irányába tanúsított alázattal is párosul, ami föltétlen szükséges ahhoz, hogy valóban közel kerülhessünk a kutatott területhez is.

PO kérdés: Az Eszterházy Károly Főiskolán eltöltött tanulóévek alatt három OTDK-n (2011, 2013 és 2015) is részt vett, 2013-ban és 2015-ben kutatásaival díjakat hozott intézményünknek. Miben látja a sikerek titkát?

Gregus Tamás: Úgy gondolom, hogy az első OTDK-n rengeteg tapasztalatra sikerült szert tennem. A saját dolgozatom megírásával, valamint az ott megtartott prezentációmmal, és más előadások meghallgatásával kaptam képet arról, miként érdemes egy ilyen jellegű munkát jól megalapozni. Sok hasznos tanácsot kaptam a zsűri részéről is. Az első versenyből nagyon sokat tudtam építkezni, ez alapján tudtam, hogy egy megfelelő téma kiválasztása után hogyan kell egy dolgozatot felépíteni, valamint egy előadást megtervezni ahhoz, hogy a munkának esélye legyen a sikerre.

PO kérdés: Honnét gyökerezik a kutatásokkal kapcsolatos ambíciója? Van-e ennek valamilyen családi háttere?

Gregus Tamás: Nekem az az érzésem, hogy jelenleg egy-egy ember „fennmaradásának" a kulcsa az, ha emlékezetessé válik környezete számára. Miután 2010-ben az első házi TDK-n megtapsolt a közönség, úgy éreztem, hogy még több ilyen elismerésre van szükségem. Makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy minél rangosabb díjakat próbáljak meg elérni. Próbára akartam és akarom tenni saját magam.
Az ambíció egy része szüleimtől is származik. Édesanyám tanítónőként, édesapám pedig autószerelő mesterként dolgozik. Főiskolai tanulmányaim során sok ösztönzést kaptam Dr. Geda Gábortól, aki mindhárom dolgozatnál témavezetői segítséget nyújtott, bíztatott és támogatott.

PO kérdés: Ön szerint, milyen személyiségjegyekkel írható le egy jó kutató?
Gregus Tamás: Lehet, hogy furcsán hangzik, de szerintem egy kutatónak először azt kell önmagával elfogadtatnia, hogy ő igenis fontos ember és emberi életek minősége függhet a kutatásától. Tudatosítania kell magában azt, amit a Gyűrűk Urában Galadriel is mondott, miszerint „a legapróbbak is képesek fordítani a jövő alakulásán." Szerintem az internet világában, főként a közösségi finanszírozásos rendszereknek köszönhetően (mint például a Kickstarter, Indiegogo) nem léteznek határok. Egy jó kutatónak megfelelő önbizalommal kell rendelkeznie, el kell hinnie magáról, hogy bármit elérhet, csak akarnia kell és tudni, hogy rengeteg esélye van nagyot alkotni. Érdemes inspirációként érdemes önéletrajzokat olvasni, például Stephen Hawkingról vagy Palmer Luckeyről, az Oculus Rift feltalálójáról.

PO kérdés: Jellemzi-e önt a mindennapokban az állandó kérdésfeltevés és a sokoldalú válaszadás kényszere?

Gregus Tamás: Igen, határozottan. Nagyon gyakran azt veszem észre, hogy – nem feltétlenül csak az akadálymentesítés témakörében – ha felmerül valaki számára egy problémás helyzet, végiggondolom, hogy valamilyen módon lehet-e azon segíteni. Máskor bennem ötlik fel egy probléma és azon kezdek gondolkodni, milyen jó lenne arra megoldási módszereket találni.

PO kérdés: Az idei XXXII. OTDK versenyen is 1. helyezett lett a csapatával, és a zsűri olyan értékesnek találta eredményeiket, hogy részvételi lehetőséget kaptak a Magyar Tudomànyos Akadémián megtartott Prezentációs Díj Versenyre is. Mit gondol, a kutatás, az elhangzott előadás mely elemeinek köszönhető ez a megtisztelő lehetőség?

Gregus Tamás: Úgy gondolom, hogy az akadálymentesítés témája manapság fokozott jelentőséggel bír. Ezen a területen termékenyek a kutatások, sokan próbálnak hasznosítható megoldásokat javasolni a látás- és hallássérültek számára. Előadásunkban sok olyan prototípus, ötlet hangzott el, melyek más területeken is eredményesek lehetnek, ráadásul szokatlan és látványos a kutatási eredményünk, ezért érhetett el sikereket.

Előadás az MTA-n a Prezentációs Díj Versenyen
Fotó: Dr. Geda Gábor

PO kérdés: 2011-ben önálló előadással vett részt, 2013-ban és az idei évben csapatban sikerült az első helyezést elhozni az OTDK versenyről. Adott a kérdés: melyik kutatási formát kedveli jobban, az egyedül végzett tevékenységet, vagy a team-munkát?

Gregus Tamás: Sok esetben feladattól és témától is függ, hogy az adott munkát csapatban vagy egyedül jobb végezni. A nagyobb, eredményesebb kutatások sok esetben csapatoktól származnak, de vannak arra is példák, ahol egy-egy ember rukkol elő valami jelentőssel. Én mindkét munkaformát kedvelem.

PO kérdés: Néhàny nappal ezelőtt a Pro Scientia Aranyérem Odaítélő Bizottsága úgy döntött, hogy az Ön hallgatói összteljesítményét és tudományos diákköri munkásságát ismeri el a Pro Scientia Aranyéremmel. Miként fogadta a hírt? Milyen jelentőséggel bír az Ön számára ez az elismerés?

Gregus Tamás: Természetesen nagy örömmel fogadtam. Bár az OTDK különböző szekcióin, és tagozataiban egy év során viszonylag sok első helyezés születik, közülük jóval kevesebben fognak bele új TDK munkába, és még kevesebben vannak azok, akiknek kétszer sikerül első helyezést elérniük. Bár sok aranyérem pályázatot küldenek be a hallgatók, a teljes tudományos életútjuk nem minden esetben elegendő az érem elnyerésére. Úgy érzem, hogy ezzel a díjjal minden tudományos tevékenység, amelyet eddig az EKF berkein belül hallgatóként végeztem, elismerésre került.

PO kérdés: Beszéljünk egy kicsit arról a kutatóműhelyről, amely az EKF-en körülveszi. Hogyan jellemezné ezt a tudomànyos közeget? Fontos-e, hogy inspiráló csapatban dolgozzon, kutasson?

Gregus Tamás: Úgy gondolom, hogy bár nem ismerem a többi intézet tudományos diákköri kutatóműhelyeit, a Matematikai és Informatikai Intézetben kialakulóban van az a rendszer, ami a jövőben eredményesebben képes támogatni, segíteni a különféle informatikai fejlesztéseket, kutatásokat. A későbbiek során a nagyobb egyetemek mintájára még több tanszék, kutató és labor szolgálja majd a kutatást, ezzel együtt nagyobb motivációs erővel is fog bírni a hallgatók számára. Rendkívüli jelentőségű egy inspiráló csapat! Éppen emiatt kell az EKF-nek egyetemmé válnia és az előbb említett feltételeknek teljesülni, hogy több, nagyobb kutatócsoport is létrejöhessen.

PO kérdés: A legutóbbi OTDK-ra benyújtott dolgozatuk olyan informatikai eszközökkel kapcsolatos kutatásról szólt, amelyek segíthetik sérült embertársaink kommunikációját ès tudásközvetítését. Honnét jött a vàlasztott téma, és mennyire fontos Önnek a mindennapokban a segítségnyújtás, esetleg a karitatív tevékenységek felvállalása?

Gregus Tamás: Az informatikatanár mesterképzés elvégzése során adódott az a helyzet, hogy - az aktuális évfolyamban nem elegendő hallgatói létszám és az ebből következő csökkentett óraszámok miatt - lehetőséget kaptam arra, hogy demonstrátori tevékenységet végezzek a főiskolán. Ennek keretében több gyakorlatot vezettem, melyek közül a „Robotika alapjai" kurzus keretében találkoztam Almádi Csabával és Almádi Péterrel, két látássérült hallgatóval. A választott téma körvonalazódása előtt határoztuk el, hogy alapítunk egy csapatot, melyben úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk Péter és Csaba sorstársainak segíteni.
A projekt egyik témáját, a multifunkciós kesztyűt még 2011-ben találtam ki egy olyan funkcióval, amely képes a jelnyelvi jeleket hanggá alakítani. A másik - nevezetesen a vonalas ábrákat térbeli hanggá alakító telefonos alkalmazás - ötletet pedig közösen találtuk ki az elmúlt év során.
A mindennapokban is fontosnak tartom a segítségnyújtás minden formáját, ezért is vállaltam tavaly nyáron az Egri Családsegítő Alapítványnál önkéntes munkát, ahol a tizenéves gyermekeknek segítettem az internetes veszélyeket megismerni.

PO kérdés: Ön 2015 februárjában informatikatanári végzettséget szerzett az EKF-en. Hogyan képzeli el a jövőjét, milyen területek iránt érdeklődik? Munka, továbbtanulás vagy kutatás?

Gregus Tamás: Eredetileg, amikor a programtervező informatikus alapképzést elvégeztem, az motivált, hogy majd egyszer játékfejlesztő lehessek. Ez a cél ma is adott, tehát szeretnék kiadni egy saját játékot. Érdekel, hogy miként, hogyan lehet a virtuális valóságot a felhasználóhoz még közelebb hozni és ezzel együtt az akadálymentesítésben segíteni. Ezeken túl, olyan területeken is szeretném magam kipróbálni, amelyekben még kevesebb a tapasztalatom. Egyelőre óraadóként tanítok a Matematikai és Informatikai Intézetben, és kutatóként dolgozok az IoT Kutatóintézetben. A továbbtanulás kérdése még nem dőlt el.

A Paletta Online nevében további jó munkát és szakmai sikereket kívánunk riportalanyainknak.

 

Szerző: Dr. Herzog Csilla
Fotók: Dr. Geda Gábor


< Vissza